A régi magyar leíróföldrajzban Gömör-Tornai-karszt néven ismert terület egykori neve mára feledésbe merült. Ennek oka, hogy a területet a Szlovákia és Magyarország között húzódó államhatár kettészeli. Ma a magyar oldal Aggtelei-karszt, míg a szlovák oldal Szlovák-karszt néven ismeretes. E mesterségesen kettészakított területek földtani, tájföldrajzi, sõt kulturtörténeti szempontból is egységet alkotnak, s egyben nemzetközi védelmet is élveznek az UNESCO Ember és Bioszféra programja révén. Mindkettõ bioszféra rezervátum. Az UNESCO 1995. december 6-án az Aggteleki- és Szlovák-karszt felszín alatti világát a Világörökség részévé nyilvánította. A terület 5-600 m magasságú fennsík jellegû rögjeit karsztos szurdokvölgyek és széles talpú folyóvölgyek tagolják. A karszt központi részét alkotó Szilicei-fennsíkból délkeleten a Bódva-folyó vágja le a Szalonnai-karsztot, míg északnyugaton a Slana-folyó valasztja le róla a Pelsõci-fennsíkot.

A 19708 hektáros Aggteleki Nemzeti Park 1985-ben létesült. Földrajzi fekvésének és földtani felépítésének köszönhetõen sajátos éghajlati és vízrajzi viszonyokkal rendelkezik. A csapadék mennyisége kevesebb, mint hazánk többi középhegységi területén, itt évente általában mindössze 600 mm csapadék hullik. Az évi középhõmérséklet 10 fok körüli, a napi értékek többnyire az országos átlag alatt maradnak. A völgyekben a hõmérséklet kiegyenlítettebb, mint a fennsíkokon, ahol a felszín kitettsége miatt gyakori az erõs szél és jelentõsebb a hõingadozás. A térség a Sajó illetve a Bódva vízgyüjtõterületéhez tartozik. A felszíni vízfolyásokat barlangi patakok és karsztforrások táplálják, melyek egy része csak idõszakosan mûködik. A tavaszi hóolvadások idején és nagyobb esõzések után a patak megáradnak, de ezek az áradások néhány nap alatt le is vonulnak.

---