Kis-Fátra

A hegység Szlovákia északnyugati részén, a Vág folyó (Váh) két oldalán helyezkedik el. Turisztikai szempontból keleten a Turóci-medence (Turcianska kotlina), nyugaton a Zsolnai-medence (Zilinská kotlina) határolja, délen pedig a Vág folyó választja el a Nagy-Fátrától (Velká Fatra). A hegység fő vonulata északkelet-délnyugati irányú, és szabálytalan elliptikus alakú. Kiterjedése hosszirányban 72 km, szélessége átlagosan 16 km. A Kis-Fátra (Malá Fatra) magassági viszonyai alapján középhegységi illetve magashegységi jellegű. Felszínének kialakulásában a legutolsó jégkornak volt szerepe, amikor a felső 200 m-es övezetet örök hó fedte. Az eljegesedés mindazonáltal csak kis területre terjedt ki. A Vág a hegységet két részre, a délnyugati Lucskai-Fátrára (Lúcanská Fatra) és az északkeleti Kriváni-Fátrára (Krivánska Fatra) osztja. A főgerincből, – amely nagyjából a hegység közepén húzódik végig – hosszú mellékgerincek ágaznak ki, melyek a hegység peremén meredeken végződnek. A főgerinc magasabb része a Kriváni-Fátrában található, ahol a csúcsok magassága közel 1600 m, míg a Lucskai-Fátrában nem sokkal haladják meg az 1200 m-t.

Földtan
A többszörös gyűrődést szenvedett hegységet elsősorban kristályos vonulatok alkotják, melynek magját óidei gránit, granodiorit, kvarcdiorit és csillámpala képezi. E kőzetekre helyenként a középidő során mészkő és dolomit üledék települt, ez elsősorban bizonyos völgyekben figyelhető meg, a kiemelkedő gerincekről, már az erózió lepusztította. A mészkőkarsztot barlangok, karsztforrások, zsombolyok, víznyelők és szurdokok jellemzik, a dolomitkarsztos térségekben bizarr sziklaformák találhatók, nevezetesek a kanyonszerű szurdokok, vízesések, és más eróziós formák.

Vízrajz
A hegység nagy része a Vág vízgyűjtő területéhez tartozik, csak egy kisebb délnyugati terület vizei jutnak a Nyitra (Nitra) folyóba. A hegység patakjai jellegzetes mélyre vágódott hegyi patakok, nagy eséssel. Több helyen alakult ki vízesés – melyek közül a legnagyobb a 38 m magas Suttói-vízesés – s gyakoriak a gyors folyású, zúgós szakaszok. A kedvező csapadékviszonyoknak és a geológiai-geomorfológiai adottságoknak köszönhetően a hegység vízfolyásai bővizűek. Ez a vízmennyiség nagyrészt csapadékból, a karsztos területeken pedig karsztforrásokból tevődik össze. A legnagyobb vízhozam áprilisban, a magasabb területeken lévő hótakaró olvadásának következtében jelentkezik.

Éghajlat
A hegység alacsonyabb fekvésű részeit mérsékelten meleg, csapadékos nyár és hűvös illetve hideg tél jellemzi. A 800 m feletti középhegységi és magashegységi tartomány a mérsékelten hűvös klímaövezetbe tartozik, ilyen terület alkotja a hegység nagyobb részét. A hőmérsékleti viszonyok a tengerszint feletti magasság függvényében nagymértékben változnak. A hőmérséklet értéke 100 méterenként 0,6 fokkal csökken. Az év legmelegebb hónapja a július, a leghidegebb pedig a január, a fagyos napok száma évente 160-180 közötti, a havas napok száma a Vrátna völgyben átlagosan 95, míg a főgerincen 175. A februárban meginduló felmelegedést március közepén és május közepén hideg periódusok szakítják meg. A csapadék jelentős része hó formájában hullik, az 1300 m feletti területeken az év bármely napján előfordulhat hóesés. összefüggő hótakaró 80-130 napon át borítja a tájat, mely a mélyebben fekvő területeken januárban, a magasabb régiókban februárban illetve márciusban a legvastagabb. átlagos vastagsága a tengerszint feletti magasságtól függően 30-50-80 cm.

Állatvilág
A Kis-Fátra állatvilága sok ritka és védett endemikus fajt tartalmaz. A Nyugati-Kárpátok sok fajának ez a legszélső elterjedési pontja. A hegység gerinces faunájában a zerge és a mormota kivételével megtalálható valamennyi tipikus nyugat-kárpáti faj. A kiterjedt erdőségek kedvező életfeltételeket nyújtanak a máshonnan már kipusztult állatoknak, a barna medvének, a hiúznak. A védett területen 20 barna medve él, hiúzból pedig mindössze 10 példányt figyeltek meg. A közismert nagyemlősök és a madarak mellett több, tudományos szempontból jelentős faj jellemzi a hegység állatvilágát. Ritka a vadmacska és a hegyi patakokban élő vidra is. Farkasokat többször láttak, de ezek általában külső területekről esetenként törtek be. A madarak közül a korábban itt fészkelő szirti sas, békászó sas és vándorsólyom ma már ritkán látható. A baglyokat az uhu, az erdei fülesbagoly és a macskabagoly képviseli.

Kis-Fátra Nemzeti Park (Narodny Park Malá Fátra)
A nagy területre kiterjedő természetvédelem Szlovákiában a Magas-Tátra és a Szlovák Paradicsom után harmadikként itt valósult meg 1967-ben, amikor a területet tájvédelmi körzetté nyilvánították. Nemzeti parkká 1988. április 1-én alakult át. Teljes területe 197,9 km², melyet 66,4 km² nagyságú védőövezet vesz körül. A nemzeti park nagyrészt a Kriváni-Fátra területén helyezkedik el. Az erdők túlnyomó többsége bükkösökből és juharból áll, ezek felett a magashegyi luc- és jegenyefenyős társulások a jellemzőek, végül legmagasabbra a törpefenyő élőhelye nyúlik. Az erdőhatár fölött virágos magashegyi rétek találhatók gyeptársulásokkal. Az élettelen temrészet védelme az egyes geológiai korszakokat jellemző értékes képződmények – talajszelvények, feltárások, magányos és csoportos morfológiai alakzatok, karsztképződmények – megóvására irányul. Az értékes és védett növény- és állatfajok, valamint élőhelyeik védelme céljából a nemzeti park területén 24 rezervátumot, illetve védett objektumot jelöltek ki, melyek általában nem, vagy csak korlátozottan látogathatók.