Liptói-Havasok (Západné Tatry)

A Liptói-Havasokat nyugaton a Kvacsáni-völgy határolja, keleten a Koprova-völgy illetve a Závori-hágó választja el a Magas-Tátrától. Délen a Liptói-medencére néz, míg északon a Magas-Tátrával is szorosan összefüggõ, de fõleg dolomitból és mészkõbõl felépült Lengyel-Tátra csatlakozik hozzá. Bár hegyei megszakítás nélkül folytatják az Árvai- Liptói mészkõhegység vonulatát, a táj képe mégis erõsen megváltozik: a hegység gerinces jelleget ölt s legalább félezer méterrel nagyobb magasságba emelkedik.

A Pálenica-hágóig terjedõ nyugati részét még az elõbb említett hegység fõanyaga, kárpáti dolomit alkotja. Ez a terület geológiailag az Árvai-hegyekhez, turisztikailag inkább a Liptói-Havasokhoz tartozik, s emiatt a két szomszédos hegység között mintegy átmenetet képez. A Pálenica-hágónál elõbukkanó gránit a hegység többi részének meghatározó kõzete, a Liptói-Havasok és a Magas-Tátra fejedelmi csúcsait egészen a Kopa-hágóig legnagyobbrészt ebbõl az anyagból formálta a természet mesteri ereje. A hegység déli oldalának (fõleg a Baranec környékének) felépítésében a gneisz is jelentékeny szerepet kapott.

A Liptói-Havasok tehát a Magas-Tátrával geológiailag egyetlen egységet alkot, attól inkább csak külsõ megjelenése és gyakorlati turisztikai szempontok alapján különíthetõ el. Hegységünk alacsonyabb és szelídebb: a 2200 m-t csak egyetlen csúcsa a 2250 m magas Bisztra haladja meg, többi csúcsának magassága a 2000-2200 m-es tartományba esik. Csúcsai, gerincei szélesebb, túlnyomó részt törmelékes, füves kúpok, hátak. Csupán a Rohács és környéke mutat élesebb, vadabb formákat. Tengerszeme kevés, s azok is igen aprók. Az északi oldalon a Rohács alatt négy, a déli oldalon a Volovec és a Koncsiszta alatt két-két tengerszem rejtõzik. Völgyei enyhébbek és nem oly kifejezetten lépcsõzöttek, mint a tátraiak.

Vizei a Vágot, az Árvát és a Dunajecet táplálják. Déli vizei egyszerûbb lefutásúak, hegyek közötti szakaszuk aránylag rövid, de hosszan öntözik a Liptói-medencét, míg a Vágba jutnak. Északi völgyei összetettebbek, elágazóak, itteni patakjai hosszabban kanyarognak a hegyek között, s koncentráltan, egyetlen bõvízû patakként ömlenek az Árvába. A Volovectõl keletre húzódó, a Lengyel-Tátrával közös fõgerincének környezete a Dunajec vízgyüjtõ területéhez tartozik.

A hegység legszebb, a Tátrára emlékeztetõ szakasza a Rohács-csoport, mely a Pálenica-hágótól a Volovecig terjedõ gerincszakaszt és az attól északra elterülõ Rohácsi-völgyet foglalja magába. Éles, sziklás, zegzugosan haladó gerince a belõle kiágazó mellékgerincekkel törmelékes katlanokat zár körül, melyek mélyén még ma is a magashegység igazi csöndje és érintetlensége lakik. Legvadabb a Placslivo - Rohács - Volovec gerincszakasz, melynek fénypontja a Rohács kettõs szarvú, északon hatalmas föggõleges fallal páncélozott csúcsa. De hasonló élményben lehet részünk a Tri kopy - Hrubá kopa - Banikov gerincszakaszon is. Legszebb völgye a Sztudena-völgy egyik forrásvölgye, a Rohácsi-völgy, melynek legfelsõ katlanában, törpefenyõk koszorújában és még három másik kis tengerszem társaságában a hegység legnagyobb tengerszeme pihen.

A hegység legszebb kilátóhelye a két ország és két megye határán, három folyó és két tenger vízválasztóján emelkedõ Volovec.

---