Persze sokunknak a térkép nem mondott annyit, mint amennyit elárul Neked, kedves olvasó... hiszen az egész gimnáziumból voltak itt csapatok... tájfutó – ekkor még – csak háromban leledzett.
"Fény, fény; fényt látok!" – kiáltottam fel boldogan, mikor végre megpillantottam az elsô pontôr zseblámpájának fényét... ugyanis kicsit eltájoltuk magunkat... Aztán persze 5 perc után kiderült, hogy csak a 10 km-re látszó országutat bámultam, de addigra már visszahoztuk magunkat az irányba...
Hát, ilyen is egy Túlélô verseny eleje nálunk. Eleinte még volt kötelezôen maximált kajaadag (kozákkenyér, 4 alma, 1 tibicsoki, 2 májkrém, 1 sûrített tej – mindez kb. 30 kilóméternyi gyaloglásra!). Azóta mindenki visz, amit jónak gondol...
Vannak ám különbözô fáradtagyú emberkéknek szánt feladatok is: tobozgyûjtés, hatalmas gumikerekek gurigatása, a csapattagok egymással összekötözött lábbal ugrálása... Azóta tudom, pontôrnek lenni sem rossz dolog...