Soha nem voltunk éjszakai túrán. Már izgalmas volt az is, hogy az éjszaka kellõs közepén találkoztunk. Azt se tudtuk, hogy hová megyünk, de ennek ellenére beszálltunk a buszba, ami elvitt minket valahová. A kezünkbe nyomtak egy térképet, és azt mondták, hogy keressük meg azt az állomást, amit bejelöltek rajta. Könnyûnek tûnhet, de az állomás nem a térképen volt, hanem a hegyekben, a sötét erdõben. Miután nagy-nehezen megtaláltuk a pontot, egy feladat várt ránk. És minden állomásnál feladatok voltak, amit nagyjából megoldottunk.

Azt gondoljátok, hogy ez ilyen egyszerû is volt? Akkor tévednétek. Mert ez a túra egyáltalán nem volt könnyû. Fõleg azokon a hegyeken fölmászni, és beleesni a legnagyobb sárba, és órákat gyalogolni a mûúton a sötétben. Igazán egyszerû dolog annak, aki mondja. De nehéz annak, aki megteszi; és mi megcsináltuk, pedig a 7 lámpából csak egy égett, és az is homályosan.

Volt olyan, hogy belesüppedtünk a derékig érõ avarba, de volt olyan is, hogy majdnem lecsúsztunk a szakadékon. De a Rám-szakadék mégsem szakadt rám, rólam viszont szakadt a víz. Ebben a szûk szurdokban tömegforgalom támadt, mert velünk szemben 2-3 osztály akart feljönni, minket pedig kötött az idõ. Kénytelenek voltunk átpréselni magunkat a tömegen. Értitek: tömeg a szorosban. Nagyon szoros volt.

Mikor leértünk a csúszós, és meredek szakadékon, a cipõnk, mint egy kilyukadt csónak, teli volt vízzel. Hiába értünk le a völgybe, várt ránk a hegytetõ. Ha felmásztunk rá végre, hívott a völgy. Az volt a legnehezebb, amikor fölküzdöttük magunkat a Prédikálószékre. Ide felkaptatni nem csak azért volt jó, mert muszáj volt, hanem azért a csodálatos kilátásért is, ami elénk tárult. Így ki is találhatjátok, hogy merre túráztunk. Bükki-pusztát és Dobogó-kõt is bejártuk. De csak ezután jött a java. A mûút. Szerintem a mûúthoz mûlábakra van szükség, mert a miénk alig bírta. Az út biztosan vezet valahová, de nem hiszed el, hogy van vége.

Pedig van, és el is értük azt. A nyugalmat és a pihenést a pilisszentlászlói általános iskola tornatermében találtuk meg. Finom volt a vacsora – mondják azok, akik éberen megérték. Korán reggel másztunk ki a legmélyebb álmunkból. Megérkezni nagyon jó volt, de hazatérni – higgyétek el – még jobb.

Utolsó módosítás: 2001.07.01.