Az idei verseny rendszerét a Szabó-Antal-Rózsa triumvirátus találta ki fáradságos (agy)munkával.
Éjfél körül vitték ki az összes kategória csapatait (kb. 35) – így minket is – a gyöngyössolymosi általános iskolába (késôbbi szálláshelyünkre). Itt kaptuk meg turista, tájfutó, katonai térképen megrajzolt, illetve különbözô furfangos kérdésekkel megadott talán 30 pont helyét.
A pontok helye mellett megtudtuk a pontokon teljesítendô feladatokat, és az értük járó rovásokat (pontokat) is. Mátra hegységben kirakott jó 30 pont között gyorsan kellett választanunk útvonalat. Csapatom (Kázmér) Galyatetôt célozta meg, de még két másik – távoli – útirány is adta magát: Kékes és Mátraszentimre.
Gizikén (a buszon) kivittek minket is 2 körül a rajthoz, Mátraházára az Öregek és a Vaddisznó kategória csapatai után. Egyszóval: tömegrajt szemerkélô esôben (bár István nagyon bizonygatta, hogy csak passog a köd :).
Idén sajnos csak nagyon kevés pontôr mosolyogtatta meg fáradt arcunkat, ehelyett vidámítottak minket a pontokon teljesítendô (elôre meghatározott) feladatok is (pl. "Milyen ház mellett milyen színû, milyen etetô van?").
Hosszú fáradalmak és átázások után érkeztünk be Nyuszihoz, Ádámékhoz, Józsiékhoz, és az utolsó – unalmasnak ígérkezô – 5 km-es útszakaszt Borsó mosolygása (és a Hanák-Kolos emlékoszlopon levô, megtanulandó versike mondogatása) tették vidámmá.
Aztán persze babgulyás, traccsparti, eredményhirdetés, meg miegymás...
Köszönet a szervezôknek: BMG-Pizolit. Jövôre a tizediken ismét csak Túlélünk!