A versenykiírás...
A négyfõs csapatok ott sereglettek, s várták az ítéletet.
Egyik csapattársunk, s csapatvezetõnk nem érkezett meg idõben,
így egy órás késéssel indultunk. Jó hosszúra
sikerült az odaút (amit nem tudtunk, hol van, míg oda nem érkeztünk),
de végül kitettek minket Istenmezején.
A csapatok 7 percenként indultak az elsõ pont felé. Eredetileg oda
tojásokat kellett volna cipelnünk, de a tojások összetörtek
(mielõtt megkaptuk volna õket).
Elindultunk mi is az éjszakában, s mielõtt a ponthoz értünk volna, ötven tobozt kellett összeszednünk. Szerencsére az idõ kegyeibe fogadott minket (nem esett), s a Hold erõs fénye is segítette utunkat. Ügyesen az elsõ pont felé vezetõ úton elkavartunk (mi négyen), s bár egy óra hátrányt sikerült szereznünk, lelkes csapatunk nem adta fel. Az elsõ ponton a periódusos rendszer alapján szöveget kellett megfejtenünk. Ez viszonylag egyszerû volt (már akinek). Megkaptuk a következõ pont hollétét, s továbbálltunk. A 2. ponton cetliket kellett keresgélnünk az erdõben, melyet, ha megtaláltunk, „értelmes" szót kaptunk. Sakkfeladvány alapján elindultunk a harmadik pontra, melyhez a Nagykõ-hegyre kellett felmásznunk. Itt morzézni kellett. Tovább indultunk innen is, s egy nyiladékból kellett volna száz kukoricaszemet gyûjtenünk. Kellett volna. Azt a bizonyos nyiladékot csak néhányan találták meg, de a fõ cél úgyis a 4-es pont volt. Sötét volt még, mikor lelkes csapatommal elkezdtük keresni, s világos, mire megtaláltuk. (Kicsit rossz volt a méretarány a térképen). Itt csak a következõ pontot kellett megfejtenünk, hogy hol van, s már indulhattunk tovább. Bárnán átkelve, nagy kavarásokkal egybekötve megérkeztünk az 5. pontra. Kettõnket összekötöttek, szemünket bekötözték, s ellentétes irányítással kellett egy helyre eljutnunk. Ott kiszabadítottak minket, pár +kérdésr (gyk: keresztkérdésre) válaszoltunk, s indultunk Bagó-kõre. Egy céltudatos túra után meg is érkeztünk. Itt fellógattuk csapattársunkat, akinek egy kötélpályán átzúzva magát kellett élelmet szereznie. Egy üveg almakompótot megittunk (fedõvel a tetején), kaptunk egy tojást, s tovább álltunk. Elindultunk a 7-es pontra, ahol egy kolompot kellett megkongatnunk, s telefonon kaptuk a következõ pontra vonatkozó utasításokat. Közben – 10 perceket gyûjthettünk bónuszpontokkal.
A 8A. ponton
12 veder/vödör vizet kellett meríteni,
s mehettünk tovább a 8B. pontra. Ezen a ponton célbalövéssel
perceket lehetett spórolni, (de ahhoz célba is kellett találni). A
kínkeservesen összeszedett egy bónuszperc után tovább indultunk
Boszorkánykõre a 9B. ponthoz. Ott kirakóznunk kellett (nem puzzle-lel), s
le akartuk adni a 6. pontnál kapott tojást, de nem kapták meg az
infót, hogy õk a tojgliszedõk, s kiderült, hiába cipeltük.
Szépen felgázoltunk a Salgó-várba a 9A. ponthoz, s tejet ittunk
úgy, hogy a zacskó (nem tacskó) négy sarka ki volt harapva.
Memóriából elindultunk a 10-es pontra (meg kellett jegyezni az
útvonalat), s közben számháborúztunk.
Ott az eddig kapott segélyleveleket adtuk le, s walkmen alapján jutottunk el a 11-es
pontra, ahol walkmenos utunkat kellett térképen jelölni. Tovább
mentünk, iránydónk még mindig a sétálómagnó
volt, s megérkeztünk a 12-es pontra.
Elmesélték, hol a cél, s hogy figyeljünk a meglepetésekre.
Alagúton vonultunk át, s egy ügyes trükkel autóból vonatot
csináltak és ránk próbáltak ijeszteni.
Beértük a célba, aztán lementünk Somoskõújfalu
iskolájába, mert ott volt a szállás. Lefürödtünk,
eszmecserét folytattunk, megvacsoráztunk, és elmentünk 16 óra
fáradtságát kialudni.
Ha lett volna idõnk (s energiánk), mehettünk volna tovább a
12-es pontról egészen a 17-esig de addig senki sem jutott el.
Másnap batyuszedés, takarítás, eredményhirdetés, végül hazamentünk. Otthon élménybeszámoló, miegymás. A túlélõ által okozott emlékeket köszönjük minden szervezõnek, pontõrnek és azoknak, akiket meg kéne említenem, de kihagytam. Remélem, minél többen kedvet kaptok a Túlélõhöz. Lesz még jövõre is. Gyertek, ha tudtok.