nevû hajót, ami tavaly épült. Az 180 m hosszú és
27 széles, 2200 utas és 700 autó fér rá.
A sziget 180 km hosszú és kb. 50 km széles.
Legfõképpen a változatosság jellemzi. Nem csak a
látnivalókban, hanem minden másban is. Van rengeteg strand, keleten
inkább homokos, nyugaton inkább sziklás a part. Vannak nagy hegyek (legmagasabb
a 2707 m-es Monte Cinto), szõlõvel borított
lankás dombságok, mély szurdok-völgyek
,
tágasabb, kanyargós folyóvölgyek, rengeteg szikla, sok erdõ,
kevés legelõ és mégkevesebb termõföld. Az utak
helyenként kitünõek, máshol rosszabbak mint a Thököly út.
Némelyik kemping csillogóan tiszta és rendezett, másik koszos. Volt
olyan kemping, ahol 10,2 EURO volt egy éjszaka négyünknek, máshol
28,8 EURO. De jellemzõen fejenként 5-6 EURO körül lehet
kempingezni. Hozzáteszem: a legdrágább volt a legelhanyagoltabb.
A strandok is nagyon különbözõek. Voltunk északon olyan helyen,
ahol sötét szürke (majdnem fekete) kavicsos part volt
,
máshol teljesen normál durva sárgás homok
,
megint máshol, fõleg a keleti part déli részein hófehér
finomszemû homok
.
A nyugati part sokfelé sziklás. Leggyakoribb kõzet a hegyekben és a
parton is a gárint, de színben itt is nagy a változatosság.
A Portoi-öbölben (ami a
Világörökség része) narancsszínû
gárnitsziklák vannak
,
amit a naplemente fénye esténként vörösre fest
,
a hegyekben szürke gárinitokat láttunk
,
délnyugati parton voltak rózsaszínû sziklák is. A
Korzikától néhány kilóméternyire
délre fekvõ Lavezzi-szigeteken
pedig olyan hófehér a gránit, hogy távolról
mészkõnek látszik. A sziget déli partjának jelentõs
részét homokkõ falak alkotják
,
melyek néhol 100-120 m magasak.
A sziget lakossága 260000 fõ, ami nagyon kevés. Egy részük korz nemzetiségûnek tartja magát, s közülük nagyon sokan Franciaországtól elszakadva, fõggetlen korzikai államot szeretnének. A korz nyelv inkább az olaszra hasonlít, mint a franciára. Minden helységnév tábla ki van írva franciául is és olaszul/korzul, de nagyon sok helyen a francia feliratok le vannak vakarva, vagy le vannak fújva fekete festékkel. Szóval nemzetiségi problémák nem csak a Kárpát-medencében vannak.
Ugyanakkor sok olyan jellegzetessége is van Korzikának, amivel a szigeten sokfelé lehet találkozni:
Paratölgy: Nagyon sok felé nõ, fõleg a hegyek
lábánál és a völgyekben. Persze mindenhol szedik a
kérgét. Ilyenkor nagyon érdekes látványt nyújt, mert a
kérge eredetileg sötét vagy középszürke színû,
viszont ha lehántják, akkor alatta barnásvörös marad. A legtöbb
paratölgy úgy néz ki, hogy kb. 2 m magasságig vörös,
felette szürke.
Egyébként Korzika egyik legfõbb export cikke a parafa.
Topolyafenyõ: Csak 1000 méter fölött nõ, ott viszont jó nagyra. Az utikönyv szerint vannak 50 méteresek is, mi 25-30-nál magasabbat nem találtunk, de már az is hatalmas. Csak a törzsük föggõleges, minden águk vízszintes, és egy-egy szinten mindig csak egy ág van.
Vadmalacok: A hegyekben mindenhol kószálnak teljesen házimalac
kinézetû de vadon élõ malacok.
Elég szelídek, turistahelyeken hattyú módjára
várják, hogy etesse õket az ember. (A
Vergio-hágó környékén
különösen sokkal találkozhatunk.)
Őrtornyok: 700 éves épületek a genovai birodalom
korából. Végig a partok mentén minden nagyobb kiemelkedésen
áll egy-egy ilyen szögletes vagy kerek, általában 2 emeletes,
terméskõbõl épített torony.
Többségük jó állapotú, némelyik hasznosítva is
van, mások gazdátlanul, üresen állnak. Vannak genovai hidak is.
Ezek olyan keskenyek, hogy csak lóval, gyalog vagy biciklivel lehet átkelni rajtuk.
Megalitok: A kõkorszaki megalit építészet máig
megmaradt emlékeivel elsõsorban a sziget déli részén
találkozhatunk. Néhol összegyûjtve, parkokba rendezve
nézhetjük meg õket (pl. Filitosa) – így nem kell
sokat gyalogolni a felkutatásukhoz, viszont belépõjegyet kell fizetnünk
és az utólagos elrendezés kissé illúzióromboló.
Máshol elszórtan, eredeti helyükön kereshetjük fel õket (pl.
Cauria)
– ez hosszabb-rövidebb sétákat igényel ugyan, de
valóságosabb élményt nyújt.
Hegyvidéki "strandok": Korzika magas hegyei között számtalan nagy vízhozamú, sebesvizű patak és
sok kis folyó szállítja a vizet a partok felé. Közülük sok mélyen a sziklába vágódott mederben száguld.
A különleges látványt fokozza a hófehér sziklák és élénkzöld víz éles kontrasztja.
De nem csak a látvány miatt érdemes felkeresni ezeket a helyeket. A patakok vize ugyanis meglepően meleg,
gyakran megközelíti a tenger hőmérsékletét, így fürdőzésre is kitűnően alkalmasak.
Annak köszönhető ez, hogy az erős napsütés a sziklákat nagyon erősen felmelegíti, amelyek így annyi
hőtartalékhoz jutnak a délutánok során, hogy napnyugtát követően, is tovább fűtik a közöttük száguldó vizet.