A barlang keletkezése hozzávetõleg 4 millió évvel ezelõtt kezdõdhetett, létrejöttét tekintve tipikus karsztbarlang, az üregrendszert a Pivka folyó vájta a kõzetbe, kisebb részt kémiai oldóképessége, nagyobb részt fizikai koptató munkája révén. A kõzettömeg tektonikai mozgások által okozott kiemelkedése a Pivka egyre mélyebbre történõ bevágódását okozta, ennek köszönhetõen a barlang három jól elkülöníthetõ szintet tartalmaz, közülük ma a legalsóban folyik a víz tovább alakítva az ottani járatokat. A felsõ két szintet végleg elhagyta a folyó, itt azóta nagyarányú cseppkõképzõdés zajlott le. Feltételezések szerint a geológiai múltban nem voltak egyenletes feltételek a cseppkõképzõdés számára, ezért a cseppkõvek növekedése sem volt egyenletes. A legszebb, még ma is fejlõdõ képzõdmények körülbelül 8000 évvel ezelõtt kezdtek fejlõdni, de a barlangban vannak ennél jóval idõsebb – 40000, sõt 100000 éves – mára kiszáradt és pusztulásnak indult cseppkõvek is. A cseppkövek a leszivárgó csapadékvíz által okozott vegyi folyamat során keletkeznek, formájuk és színük a víz mennyiségétõl, vegyi összetételétõl és néhány további csak részben ismert tényezõtõl függ. A fehér színû cseppkövek nagyon kevés szennyezõ anyagot tartalmaznak, ezeket tiszta mészkõ alkotja. A különbözõ színû árnyalatokat különbözõ egyéb ásványi anyagok okozzák.

A barlangi túra hozzávetõleg másfél órát vesz igénybe, ennyi idõ alatt a 27 kilométeres barlangrendszer körülbelül 4700 méternyi járatszakaszát tekintjük meg, 3500 métert vonattal, 1200 métert pedig gyalogosan teszünk meg. Elõször a közel 2 km hosszúságú Öreg-barlangban (Stara jama) halad vonatunk. Ezt a szakaszt ugyan gazdagon borítják a cseppkövek, de mivel a leszivárgó csapadékvizek ma már nem érintik ezeket az üregeket, e képzõdmények szinte kivétel nélkül kiszáradtak, elhaltak mára. A járat talaját tökéletesen vízszintes kitöltés borítja, erre fektették a talpfákat. A sík talajon álló és az erõsen tagolt, változatos formákat mutató oldalfalakról és mennyezetrõl lógó hatalmas cseppkövek között kanyarog a vonat, a sebesség a kemény kõképzõdmények rendkívüli közelsége (néhány cm) miatt szédítõnek tûnik. A vonattal való utazás nem csak a távolabbi barlangrészek elérését könnyíti meg, hanem önmagában is ámulatba ejtõ élmény.

A vonat a Nagy-hegy (Velika gora) lábáig szállít minket. Ez a hatalmas méretû terem a középsõ és a felsõ járatszint egybeszakadásával jött létre, ennek maradéka az az óriási törmelékhalom, mely a hegyet alkotja. A kezdetben bizonyára labilis törmelékhegyet mára vastagon borítja a cseppkõ, s ezzel megakadályozza a különbözõ méretû sziklatömbök elmozdulását. A vonatról leszállva szlovén, angol, német, francia vagy olasz nyelvû vezetést választhatunk. Utunkat a hegy megmászásával folytatjuk. Itt is változatos cseppkõformákban gyönyörködhetünk, s közöttük egyre gyakrabban láthatunk fénylõ felületeket, szétfreccsenõ vízcseppeket, jelezve, hogy ebben a járatszakszban a cseppkõképzõdés ma is folyamatban van. A jelenlegi klímaviszonyok tehát kedveznek a cseppkõképzõdésnek, ennek ellenére emberi szemmel nézve e képzõdés igen lassú, a leggyorsabban növekedõ cseppkövek sem gyarapszanak évtizedenként 1 miliméternél többet. A hegy túloldalán lefelé ereszkedünk, a továbbvezetõ utat egy kisebb szakadék zárja el. Századunk elején a látogatók csak idáig juthattak el, az elsõ világháborút követõen azonban orosz hadifoglyokkal hidat építtettek a szakadék fölé, így ma már lehetõségünk nyílik az Orosz hídon (Russki most) átkeleve a rendszer Szép-barlangoknak (Lepe jame) nevezett szakaszának megtekintésére is. Innetõl kezdve az eddigieknél is gazdagabban díszített kisebb-nagyobb termek sorozatán sétálhatnuk végig, köztük a Makaróni-termen is, melynek mennyezetét alig 5-6 miliméter átmérõjû hófehér fiatal szalmacseppkövek borítják. A Szép-barlangokban megtett kör után visszaérkezünk az Orosz híd alatti hasadék aljába, melynek mélyén végigsétálva hamarosan bal oldalon megpillantjuk a barlang jelképének tekintett Briliáns (Briljant) nevû impozáns cseppkõoszlopot.

Ezt követõen pedig a barlang újabb különlegességével ismerkedhetünk meg, az itt elhelyezett medencében megtekinthetjük a – csak a Karszt-hegység egyes barlangjaiban elõforduló – barlangi vak gõte néhány példányát. A proteus anguisus latin nevet viselõ faj kizárólag barlangban él, szervezete rendkívüli módon alkalmazkodott a barlangi köröülményekhez. Szeme elcsökevényesedett, látása nincs, nincsenek pigmentjei sem, ezért színtelen. Egyedei 100-120 évig is élnek, s egy véletlen során kiderült, hogy akár 8 évig is élhetnek táplálkozás nélkül. – A második világháború elõtt kiterjedt kutatások célozták e faj alaposabb megismerését, s a begyüjtött egyedeket megjelölve tárolták. A háború során a kutatások abbamaradtak, majd az egykori kutatólaborból 8 évvel késõbb került elõ egy tégelybe zárt élõ példány. – A medencében elhelyezett példányokat ennek ellenére kéthetenként cserélik, ugyanis a csaknem folyamatos megvilágítás következtében a gõték bõre lassan rózsaszínre, majd pirosra színezõdik. A barlang alsó, ma is vízzel kitöltött járataiban óriási egyedszámban élnek ezek az állatok, a víz által behordott apró élõlényekkel táplálkoznak, kopoltyúval lélegeznek, s tojással szaporodnak, bár szaporodásukat természetes környezetben még senkinek nem sikerült megfigyelni. Természetes ellenségeik nincsenek, egyedül a karsztvízbe kerülõ esetleges szennyezõdések veszélyeztethetik, így ezen a vidéken különösen ügyelnek a karsztvíz védelmére. Európa több barlangjában – köztük a Baradlában is – kisérelteztek szaporításukkal, de ezidáig ez mindössze egyetlen francia barlangban sikerült. A sikertelenség okát máig kutatják, feltételezések szerint a karsztvíz hõmérséklete mellett ásványianyag tartalma, összetétele sem közömbös e szempontból. További érdekesség, hogy meglehetõsen ritkán találnak olyan egyedeket is, melyeknek szemük és színük van. Feltételezik, hogy a faj bizonyos csoportja kijár a felszínre, de felszíni elõfordulásukat még nem sikerült bizonyítani.

A medencét magunk mögött hagyva már csak pár lépést kell megtennünk ahhoz, hogy a Hangversenyterembe (Koncertna dvorana) érjünk. A terem jó akusztikájának és alkalmas méretének köszönhetõen rendszeresen szolgál hangversenyek színhelyéül. A terem egyszerre 10000 látogató befogadására képes, ha pedig a koncertet ülve hallgatják, akkor több mint 3000 szék helyezhetõ itt el.

Most ismét vonatba szállunk, s kezdetben a már ismert útvonalon az Öreg-barlangon keresztül haladunk a kijárat felé. Közben keresztülutaztunk a Kongresszusi-termen (Kongressa drovana), melyet a mennyezetén függõ díszes kristálycsillár világít meg. Végül a szerelvény jobbra kanyarodik, s a Fekete-barlangban (Crna jama) áll meg, ahonnan ismét gyalog megyünk tovább. E járatszakasz falait és csepköveit valóban a fekete szín jellemzi, ugyanis 1944. április 23-án a szlovén partizánok a barlangban felgyújtották a német megszállók itt elrejtett üzemanyagtartalékát, s a benzin égése során keletkezett korom vastagon rakódott a falakra. Innen rövid séta után a barlang természetes bejáratán keresztül érünk a felszínre.

---