Az egyik legkönnyebb út, mely a Triglavra vezet,
Rudno Poljéról, 1347 m tengerszint feletti
magasságból indul. A távolságot tetkintve biztosan nem ez a
legrövidebb út (s talán idõben sem), ennek ellenére könnyebb
mint bármelyik másik, mert ebbõl az irányból a legkisebb a
szintemelkedés. Rudno Polje Bled
felõl közelíthetõ meg Gorje településen
és Zatrnik síközponton keresztül. A nyeregben egy
hatalmas parkoló van, itt hagyhatjuk a kocsit. Innen északnyugat felé indul egy
széles, murvával felszórt dózerút. A behajtást
ottjártunkkor nem tiltotta tábla, viszonylag sok autó parkolt ennek az
útnak a mentén is. Ezt a lehetõséget kihasználva 1 km-rel
rövidíthettük volna a túrát, s így 1410 m
magaságból indulhattunk volna. Mi azonban a parkolóból indultunk.
Az utat követve, annak elágazásában
balra kell fordulni, majd 100-150 m múlva meredek gyalogösvény indul jobbra
felfelé. Innen már mindenképpen gyalog kell menni:
Az út elsõ, meredeken emelkedõ szakaszán kb. 150 m szintet
veszünk fel. Ez után egy enyhébben emelkedõ szakasz következik,
mely egy völggyel párhuzamosan halad egészen az erdõhatárig. Itt
hátat fordítunk a völgynek és újabb meredek emelkedõ
után megérkezünk a gyönyörû Jezerce
katlanba, melyet csipkés hegygerinc övez, alját pedig dús fû
borítja. Megfigyelhetjük, hogy az enyhén lejtõ talajon
kialakuló vízvezetõ mélyedésekben sûrûbb és
élénkebb színû fû nõ, mint a köztük
lévõ kissé kiemelkedõ dombokon.
A katlan további érdekességei a nyugati oldalában megfigyelhetõ karrok.
Jól látható, hogy a gyalogfenyõk gyökerein átfolyó
és szerves savakat is szállító csapadékvíz –
intenzívebb oldóképességének köszönhetõen –
mély barázdákat váj a mészkõbe.
A szinte vízszintes talpú katlan után ismét meredek
ösvény következik, fel kell kapaszkodnunk az 1892 m magas
Studorski preval nevû hágóba. Ha ezen túljutunk,
azzal a teljes túra szintmenetének egyharmadát már
teljesítettük is. A nyereg túloldalán röviden, de meredeken
ereszkedünk le, majd a jobb oldalunkon lévõ Tosc nevû
hegy megkerülése következik. Ez az útszakasz 3 km hosszú
és enyhén hullámzik, jelentõs szintkülönbséget azonban
nem tartalmaz. A Tosc dél felé lefutó gerincének
keresztezése nagyon szép, egy szinte függõleges sziklafal keskeny
párkányán vezet az ösvény.
Ezt követõen a jobboldali falat figyelve felfedezhetjük a
Velo Poljén lévõ kis tanya irányát
jelzõ sziklára festett tehenet
,
hamarosan pedig az útelágazáshoz is megérkezünk
,
mely nem csak a frissen fejt tej és házi készítésû sajtok
szempontjából érdekes. Velo Poljén keresztül
vezet az út Dolicra, ahonnan szintén indítható
csúcstámadás a Tiglavra, vagy akár a
visszatérés útvonala lehet. Innen közelíthetõ meg a
Bohinji-tó és Dolic között
húzódó Triglávi Hét Tó völgye
(Dolina Triglavskih Jezer) is, mely a környék egyik legszebb turistaútja.
Ha viszont nem Velo Polje felé indulunk, hanem jobbra fordulunk, akkor
10 perc múlva meg is érkezünk az 1817 m magassan
álló Vodnikov menedékházhoz.
A ház legalsó szintjén kis bivak van kialakítva, mely a téli
hónapokban, a ház zárvatartása idején használható.
Itt segélyhívó készülék is el van helyezve. A
teraszról kitûnõ kilátás nyílik.
Alattunk Velo Polje, kissé jobbra már a
Triglav csúcsa is látható
,
közvetlenül alatta pedig a Planika nevû menedékház.
Utunk következõ szakasza szinte nyíl egyenesen úticélunk
felé vezet.
A Vodnikov ház alatti völgyet kioldalazva, fokozatosan
emelkedünk. Utunkat egy-egy rövid lánccal biztosított szakasz és
kõbevájt lépcsõk teszik változatossá. A
következõ pont, ahol megpihenhetünk a Konjski preval
nevû hágó 2020 m tengerszint feletti magasságban. A
hágó fontos útelágazás is egyben, öt jelzett és
két jelzetlen út találkozik itt. Balról Velo Polje,
jobbról a Krma völgy felõl érkeznek utak, egyenesen
Kredarica vagy a Stanicev dom felé
folytathatnánk a túrát. A balra induló, távolról is
könnyen észrevehetõ út a Planika alatti meredek
hegyoldalon kanyarog felfelé. Válasszuk ezt, ugyanis a Triglavra
tartó út is erre vezet. A következõ 1 km-es szakaszon 400 m
szintemelkedést kell leküzdenünk. A hosszas kapaszkodás után
végül egy széles bal kanyart követõen meggpillanthatjuk a
Planika plató peremén álló épületeket.
Már csak 460 m-rel vagyunk alacsonyabban a csúcsnál. Innen kémlelve
a Triglavot megfigyelhetjük jellegzetes alakját, melyrõl
nevét is kapta.
Láthatjuk a Triglavtól jobbra a hozzánk valamivel
közelebb lévõ, s ezért magasabbnak látszó – bár
valójában 139 m-rel alacsonyabb – Kis-Triglavot is,
valamint a kettõ között húzódó
Triglav-gerincet.
Ugyanakkor azon is elgondolkodhatunk, hogy a térképen jelzett út vajon merre
vezet, ugyanis az ebbõl az irányból igazán monumentális
látványt nyújtó hegyre vezetõ útnak szinte semmi
nyomát nem látjuk.
Valójában két út között választhatunk. Az egyik
szinte egyenest a Kis-Triglavnak tart, s annak megmászását
követõen a Triglav gerincén vezet a fõcsúcsig.
A másik út kis kerülõt tesz nyugat felé egy egyre
szûkülõ katlanban, s végül déli irányból
közelíti meg a csúcsot. Tavaszi túra esetén mindenképpen
az elsõként említett útvonalat érdemes választani, mert a
másikon jóval több hóval kellene szembenéznünk. A házat
magunk mögött hagyva egy meredek törmeléklejtõn
közelítjük meg a Kis-Triglav déli falát. Itt
balra vezet az út, majd egy széles jobb kanyarral fokozatosan kapaszkodik
felfelé.
A kövekezõ szinte függõleges fal mellett kis hasadékot
találunk, melyben már beépített drótkötél
segíti elõrejutásunkat. Ennek tetején néhány
négyzetméteres vízszintes területet találunk, ilyenre a
késõbbiekben már nem számíthatunk, az út innentõl
ugyanis végig meredeken felfelé tart egészen a Kis-Triglav
csúcsáig. Ez a szakasz végig mesterséges eszközökkel van
biztosítva. Több emléktáblát is találunk, melyek
szerencsétlenül járt turistákra emlékeztetnek. A legtöbb
tábla villámcsapás által okozott balesetrõl számol be, ami
azt a tanulságot is hordozza, hogy nyári zivatar közeledte esetén a
lehetõ leghamarabb meneküljünk le a gerincrõl! Ahogy felfelé haladunk
egyre inkább kitárul az északi irányban is a kilátás,
megpillantjuk a Triglavski dom
épületcsoportját is és láthatjuk az onnan a csúcs
felé vezetõ utat. A Triglavot azonban takarja kisebbik
szomszédja egészen addig a pillanatig, amíg annak csúcsára nem
lépünk. Ekkor azonban ismét szemügyre vehetjük, most már
igazán közelrõl.
A két csúcsot összekötõ rendkívül keskeny és
meglehetõsen meredek falú gerinc bejárását korlát
szerûen kiépített drótkötél pálya segíti.
A gerincen átjutva az elõzõ csúcsra felvezetõ útszakaszhoz
hasonló, de talán még meredekebb mászás következik, melyet
szintén mesterséges biztosító eszközökkel láttak el. A
2864 m magas csúcs tetején kerek épület áll
,
melybe néhány ember behúzódhat ha az idõjárás erre
kényszeríti. Ha szerencsénk van és nem burkolódzik felhõbe
a csúcs, akkor csodálatos körpanorámában
gyönyörködhetünk.
A visszatérésre több alternatíva is adódik.
Leereszkedhetünk a csúcs déli oldalán, ahonnan visszatérhetünk
Planikára, vagy azt kikerülve Dolic
felé folytathatjuk a túrát. Mehetünk a keletre tartó úton,
mely a Soca völgye felé vezet. Választhatjuk azt az utat,
amelyen felfelé jöttünk, vagy annak azt a variációját, mely
Kredaricát is érinti. Ebben az esetben ismét végig
kell haladnunk a Triglav gerincén. A Kis-Triglavot
magunk mögött hagyva találjuk meg az elágazást
Kredarica felé. Ez az út minden eddiginél meredekebb, de
biztosító eszközökkel kiválóan el van látva.
Lassú, figyelmes léptekkel minden különösebb probléma
nélkül érhetjük el a fal alját. Innen még egy rövid
törmeléklejtõ (vagy hólejtõ) keresztezése vár
ránk, és további néhány lépés megtétele
után a Triglavski dom teraszán pihenhetünk meg, vagy a
ház mellett álló kápolna
hûvösét élvezhetjük. Újabb útválasztási
lehetõségek sokasága kínálkozik, melyeket felsorolni is
sok lenne. Ha Rudno Poljére kívánunk visszatérni,
akkor egy nagyon egyszerû lehetõség adódik.
Kredaricáról vezet egy meredek, de a legelsõ
szakaszától eltekintve könnyen járható út a
Konsjski prevalba, ahonnan a már ismert úton 3-4 óra
alatt kényelmesen elérhetjük túránk kiindulóhelyét.