Erdei Anna TAGSÁG KELTE: 2001.05.16 TAGSÁGI SZÁM: 00-86. TELEFONSZÁM: - FOTÓK:     Tahi    2002.    Norvégia    Trollstiegen    2002.    Pilis hegység    Hosszú-hegy    2003. december 20.    Sátorkőpuszta    Strázsa-hegy    2004.    Balatonfelvidék    Szent György-hegy    2004. október 31.    Alacsony-Tátra    Deres, 2003 m    2005. május 21.

Annát 1999 őszén ismertük meg, amikor alapfokú tanfolyamunkra jelentkezett. Kezdeti páratlan lelkesedése az évek multával sem csökkent. A tanfolyam után részt vett a Szamentu-barlang embert próbáló körülmények közötti térképezésében. Azóta sok szép napot és hetet töltöttünk együtt vele felszínen és barlangban egyaránt. A sziklák, a hegyek, a barlangok élete elválaszthatatlan részét képezték, mint sokunknak. Közös túráinkon mindig csodálattal figyeltük a természet iránti rajongását, ahogy örülni tudott a legapróbb dolgoknak is.

Bubbát alig másfél éve ismerte meg, de március óta talán mindennél fontosabb volt neki, boldogan mesélte, hogy végre ismét szerelmes. Azóta ideje nagy részét vele töltötte, s mi csak ritkábban láttuk, de ez a dolgok rendje. Annától származik a Gubacs és Pizolit nevek összevonásával képzett "Guzolit" szó, tavaly több barlangász rendezvényen, versenyen ezzel a néven szerepeltek.

Utolsó balszerencsés útjukra is együtt indultak, s tudomásul kell vennünk, hogy többé nem térnek vissza.

Ezekben a szomorú napokban bizonyára sokan elgondolkodunk.

A természet erőivel dacolva próbáljuk kielégíteni kíváncsiságunkat, kalandvágyunkat, vagy ilyen körülmények között dolgozunk tudományos eredményekért. Feltárjuk és térképre rajzoljuk a Föld mélyének oly távoli szegleteit, melyeknek megpillantása csak keveseknek adatik meg.

Azt gondoljuk, hogy a vállalt kockázat észszerű arányban van a várható eredményekkel és azokkal a valóban kivételes élményekkel, amelyekkel eközben gazdagodunk, gazdagítjuk egymást. Ez az, amit kívülálló, soha meg nem érthet.

Hisszük, hogy nem csak bátrak, de erősek, kellően megfontoltak és felkészültek vagyunk, s erről győzködjük szeretteinket is. Tudnunk kell azonban, hogy ez néha nem elég.

Egészséges, és nélkülözhetetlen önbizalmunk bátorságot ad, de ha önmagunkat nem is, legalább szüleinket, gyermekeinket (és barátainkat) féltsük! Óvjuk őket attól a mérhetetlen fájdalomtól, amit az utóbbi napokban sokunk átélt!

Anna, Bubba, szeretettel őrizzük emléketeket.